REMÉNYIK SÁNDOR KESERŰ SZÍVVEL

Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka magyarok :
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ma már a Végeken dobog .
Hangos szóval hiába fogadkoztok :
Hogy ,, soha ! " s ,, mindörökké ! " -
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ott ver, hol Magyarország nincsen többé.

Bennünket összekalapált a bánat, -
Ti atomokra hulltok itten szét.
Egymást farkas - fogakkal tépitek,
Nektek nem volt a nagy lecke elég.
Amerre nézek : pártok, újra pártok,
És zászlók, amiket a szenvedély
Már előre a más vérébe mártott

Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka magyarok :
Az ország szíve, Magyarország szíve
Nem bennetek dobog.
Nem halljátok, mit üzennek a Végek ?
Párttalanul, politikátlanul,
Reménytelenül is miénk - a lélek !

Hangos szóval ne fogadkozzatok :
Hogy ,, soha ! " s ,, mindörökké !" -
Szétporlanak az arany - szólamok
Iszapos durva röggé.
Térjetek magatokba.
És próbáljatok önnön - magatokhoz
És próbáljatok hozzánk méltók lenni.....

Azután jertek minket visszavenni.

Budapest, 1924. június

Válasz

Zúgó szélben
Esős éjben
Jönnek a csángók
Lebegnek a zászlók
Sáros a csizma
Nedves a kucsma

Jönnek a csángók
Élnek a zászlók
Ezer éve már
Hogy itt állt a határ
Székely és csángó
Védte a hágót
Őrizte a lángot
A magyar világot

Jönnek a csángók
Sírnak a zászlók
Lépésük döng
Pedig csúszós a föld…

De jönnek a csángók
Hisznek a zászlók
Mária, te drága Babba Mária
Segítsed őket a nyereg aljába
Téged imádó néped jön
Százezrekben gyúl öröm
Gyúl öröm, és újul a hit
Csíksomlyó drága, te vagy a híd
Hogy megtaláljuk egymást végre
Izzó tekintetünket vessük az égre
Nem baj, ha zuhog, nem zavar a sár
Többszázezer ajkon Isten a VÁR
Hangunk ütközvén a hegyoldalnak
Így lesz isteni ereje a dalnak

Jönnek a csángók,
Bíznak a zászlók
Magyar a magyarnak kezét fogja már,
Megszűnik kor, és oktalan határ
Itt dobban az összes magyar szív mostan
Aki otthon maradt, itt van gondolatban.
Akárhol vagy, ember, imádkozzál jobban
Higgyél, Mária segít a bajban
Ha erősen hiszel - és teszel is érte -
A magyar nép sebe megtisztul végre

Mert jönnek a csángók
Élnek a csángók
Magyarul élnek és dalolnak a csángók…
Föltámadó szentjeik segítik honunkat
Több ezer éves ősi világunkat

Hála néked, Mária
Téged áld ma ez ima.
Amen.

Válasz

Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz.
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez
Vagy színházat csinál.
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő...
S ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon!
Sötétben legyél fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova...
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jaj-t.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod...
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd!
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg végül, melyik
A súlyosabb kereszt?

Válasz

Ábrányi Emil
Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabad ság-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

Válasz

Mészáros Lajos

Március nyolcadika

Márciusi nap szórja sugarát,
Munkával ünnepeljük nők napját.
Szőlőt metszünk, ragyogón süt a nap,
Vígan dolgozunk a kék ég alatt.

Tiszta az égbolt, felhő sem látszik,
Napfény orcádon vígan cikázik.
Kezed alatt mindig ég a munka,
Lehet, hogy ma pihenni jó volna?

Ki kell használni ezt a jó időt,
Meg kell metszeni a kerti szőlőt.
Kiritkítjuk a fák koronáját,
Levágjuk a sérült beteg ágát.

Minden napra megvan a teendő,
Így múlik el lassan az esztendő.
Soha nem érünk rá unatkozni,
Nyugdíj mellett sokat kell dolgozni.

A nyugdíjból nem futja semmire,
Nem telik belőle üdülőre.
Még a megélhetéshez is kevés,
Nem hiányzik nekünk a sok evés.

Egy ebédet mi már ketten eszünk,
De nem azért, mert mi már éhezünk.
Vigyázunk kicsit az alakunkra,
Vékonyabbnak könnyebb a sok munka.

Ketten élvezzük munkánk gyümölcsét,
Szép helyeken ketten nézünk mi szét.
Nagyon szeretünk mi kirándulni,
Országszerte sokat barangolni.

Most is, ha végzünk a munkával,
Köszöntelek néhány szál virággal.
Hétvégére elviszlek pihenni,
Jó lesz Gyulán egy kicsit üdülni.

Hajdúszovát, 2013. március 6.

Válasz

A CSEND /Halottak napján/ Írta: Dáma Lovag Erdős Anna

Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben
Milló gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva
Isten velünk van -e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben

Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szivek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitbe
Mert nem haltak meg ők
Gondolatban Bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők

2OO8."Rendületlen hittel"c.kötet

Válasz

PÜNKÖSD NAPJA

Aki nem tud a hit szárnyán
a magasba szállni,
nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok,
Őt várjátok! - eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő...

Eljön Krisztus szeretettel,
eljön Szentlelkével,
ha várjátok s imádjátok
pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
nemes indulattal,
ha bevonul oda Krisztus
teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja
áldás, öröm, béke -
a győzelmes, igaz hitnek
gyönyörű pecsétje!

Somogyi Imre

Válasz

RÁNK VÁR A GOLGOTA


Álmainkat álmodják -
nélkülünk és helyettünk.
Cinikus céda bábok
köröttünk és közöttünk.

Ágyunk, vágyunk, ágyékunk
mind egy-egy reklám-célpont.
Már hitünk is műanyag,
meg a vetített égbolt.

Bűzölgő, kapzsi létben
mind-mind áruvá váltunk.
Lépünk polcról kosárba -
végső célpont a szemétdomb.

Hamvakból tégla készül,
Emlékekből új falak.
Láncra vert jövőnk szerint
kimérve minden falat.

Az új Savonarola,
ha egyszer megszületik,
őrjöngve menekül majd,
ha lesz hova, és engedik.

Az Ács farag és hallgat.
Nincsen kikért, nincsen hova -
nincs készen az új kereszt.
Most ránk vár a Golgota.


Budapest, 2004. 03. 20.

Lengyel Károly

Válasz

Biztatlak - örülj !

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének
A jószívűek szeretetének
Ha csendes folyó ringatja csónakod
Ha látod lenyugodni a napot
Örülj a tavasz első virágának
A tenger partos habjának
Erdőn átragyogó napsugárnak
Örülj a csendnek
Az emberi szeretetnek
Kik veled együtt sírnak,örülnek
Soha el nem felednek
Biztatlak,hogy nézz körül
Milyen csodás az élet
Ha örömödbe néha
Bánat is vegyül !!!

Mosonmagyaróvár.2O11.O5.17.
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

ALULÍROTT MAGYAR - ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT KÉREK !

Alulírott Magyar - Állampolgárságot kérek!
Nem vagyok szerb, román,cigány, sem német
Itt, Erdély szívében, élek
Itt ahol nap, mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem,
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom,
Egy Párizs melletti Béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek.
S amikor legutóbb csatát vesztettünk,
Áruló férgekként fordultak ellenünk!

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
És árulóknak ez lett búsás fizetése!!
Szeretnének minket ma is kiirtani!
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni!

Remélem és hiszem, fordul majd a világ?!
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág!?
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket:
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket.

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors a vállainkra rakott!
Nem voltunk, nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött az idő végre: mostan vagy soha!

Mély álmából lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek!?
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis, kinek a virág!

Vár reánk a szép nagy közös Európa:
Határait védjük évszázadok óta!
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek,
Megvédték őket vitéz magyar kezek!

Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat!!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője.
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem!

Nem kedvezett nekünk a huszadik század
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat!
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe!

Lett is üldözése itt a magyar szónak
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsukat siratni.

Én aki maradtam, nagyon szépen kérem!
A Magyar - Állampolgárságot adják meg nékem
Ígérem az leszek, aki eddig voltam,
Én magyar maradok - itt az ősi honban !!!


(2009.02.08 ISMERETLEN SZERZŐ)

Válasz