MINDIG ITT VOLTAM



Szólj, megyünk és segítünk!

Szólj hangosan, hogy az egész világ halhassa,
A széket nem adjuk, mert ősidők óta helyünk,
Nem daraboljuk, egybe kívánjuk, oszthatatlanul.

Jusunk, és maradéktalanul átadjuk és megvédjük,
Óvunk, szeretünk, kiszakítani nem engedünk,
Nem engedünk, dacolunk mind a jegenyefa.

Jöhetnek bármik, mi akkor is magyarok maradunk,
Maradunk, el nem megyünk, építünk és szaporodunk,
Kárpátok ormán még az orkánnak is ellent állunk.

Süvíthet át rajtunk, megtépázhatja zászlónk,
Mi akkor is Székely magyarok maradunk,
Dicsőségünk nem álom, ha nem maga a valóság.

Valóság még ma is, mert itt magyarul beszélünk,
Jöhetnek évszázadok még, akkor is itt vagyunk,
Vagyunk, voltunk és leszünk az idők végezetéig.

Az idővégezetéig otthonunk, fészkünk megvédjük,
Ostromolhatják gaz erők, hiába való fáradság,
MERT MI MERÜNK MER-ÉSSZEL ÉRTÜNK.

Mer az ész, mélyen a fenekéről a sűrűjéből,
Sűrű lesz, és minél keményebb mint a szikla,
Nem porlad az, ha az ész bírja.

Bírja, kínnal és tudással, soha meg nem szűnően,
A végítélet napjáig, megbocsátva nekik,
A vétket, melyet rásóztak könyörtelen.

Nem könyörgök nektek, mert tudom,
Tudom azt, ami nem tied nem veheted el,
Úgy hogy magyarként álomra hajtom a fejem.

Ha felébredek és már tótként románként ébredek,
tudom, hogy illúzió mert a sors játszik velem,
Mint az iskolába kinek szekundát véstek indexébe.

Ezt csak ő mondja írja, de én tudom, hogy ez nem így van,
Tudom, hogy tudom az egyszeregyet, mert megtanították velem,
Büszkén emelem tekintetem és a messziséget kémlelem.

Érzem, minden nap, jobban és jobban, hogy egyszer majd
Ha lefekszek pihenni, magyarul, magyarul is fogok felkelni,
Székhelyemen, amit soha de soha el nem hagytam egy pillanatra sem.

kelt: Bázakerettye, 2011. június. 29-én. 13: 54 órakor....

id. Kiss László

Válasz