Október 6-án emlékezünk az 1848-1849-es szabadságharc 13 aradi vértanújára. Ez a nap 2001. óta hivatalos nemzeti gyásznap.

Vérengző hiéna

1849. október 6-án a bécsi forradalom és az osztrák Latour hadügyminiszter halálának első évfordulóján Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom legfőbb katonai parancsnokát. A gyűlölt Habsburg-párti katonatiszt, a véreskezű Julius Jakob von Haynau táborszernagy 1849. szeptember 22-től szabad kezet kapott a császártól és a Schwarzenberg-kormánytól a halálos ítéletek jóváhagyására, vagy kegyelmezésére, aki nem kegyelmezett hőseinknek. A bécsi udvar a „bresciai hiéna” szabadjára engedésével kívánta elvégeztetni a piszkos munkát.

A vérengző Haynau, aki itáliai tetti miatt megkapta a bresciai hiéna elnevezést a következő levelet írta a magyar szabadságharcban résztvevőkről: „ …a lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és minden tisztet, aki a forradalmárok szolgálatában állt, agyon fogok lövetni. Gyökerestül kiirtom a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.” 

Könyörtelen ítélet

A hadbíróság 1849. szeptember 26-án meghozta a döntést. Felségsértés címén kilenc tábornokot kötél általi, négyet golyó általi halálra ítélt. A szabadságharc 35 magyar tábornoka közül tizenhármat az „aradi Golgotán” végeztek ki, október 6-án. Mindjüket felségsértésben találta bűnösnek az aradi hadbíróság, és teljes fő-, rang- és vagyonvesztés volt sorsuk. Négyüket - Kiss Ernőt, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet és Schweidel Józsefet - puskagolyó küldte a halálba.

A 25. császári és királyi gyalogezred 2. zászlóaljából alakított kivégzőosztag lőtte agyon, kilenc honvédtiszttel Franz Bott, a brnói hóhér végzett a bitón. A bitófára került honvédtábornokok nevei: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, tábornok, Knezich Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Gróf Vécsey Károly. Ugyanezen a napon Pesten kivégezték Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Az öngyilkosságot elkövetni szándékozó grófot megmentették, de nem tudták bitófára kötni, ezért ő is golyó által halt hősi halált.

Arad végül 15 szabadságharcos vértanúságának volt a helyszíne 1849-ben. Még augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos alezredest. Nagyon sok, a haláltól megmenekült szabadságharcos sem élte boldogan napjait, a vagyonos résztvevők sorsa a teljes vagyonelkobzás volt, sokak nem élhettek tovább eredeti nevükön, hanem álnéven kellett nekik és utódaiknak meghunyászkodva élni, és látni, ahogyan a Habsburg-párti hívek elfoglalják egykori birtokaikat, javaikat.

Utolsó mondatok

Az aradi tizenhármak nem mutattak félelmet utolsó óráikban sem, méltósággal mentek a vesztőhelyre. Állítólag a lenti szavak voltak utolsó mondataik:

Aulich Lajos:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”

Damjanich János:
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid:
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő:
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knézich Károly:
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György:
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”

Lázár Vilmos:
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly:
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagy-Sándor József:
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Poeltenberg Ernő:
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József:
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Török Ignác:
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

Vécsey Károly:
“Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

OB

alfahir.hu