Kedves Gyula! Félre értetted a sort amit írtam. Ez a sor a mai Magyarországon élő embereknek szól. Nem mernek kiállni a volt magyar történelem nagyságáért. Talán félnek, vagy csak a szájuk jár amikor részegek! Sok példa van rá. A nagy duma, majd megmutatjuk mit is akarunk és mikorra sztrájkra vagy tüntetésre került a sor meghunyászkodtak, szaladtak hazáig és bebújtak a sarokba. Együtt érzek a hazánktól elcsatolt területek magyarjainkkal. Hiszen mint üldözött vagyok én is. Többet éltem külföldön mint Magyarországon. Ha véletlen Magyarországon tartózkodtam azonnal rendőrség, bíróság, letartoztatás a mai napig. Tehát, együtt vagyok a magyarjainkkal akiket elrabolt a Trianoni banda!

Előzmény

Válasz

Kedves Hongrois Anatole Tetszik a versed, csak tudod messziről jött ember azt ír amit akar. Nem gonoszkodni akarok, félre ne érts. És a jó szándékodat is feltételezem. Az enyém is az. Hogy foglalkoztat sorunk és megérintett Trianon téged is azért le a kalappal. De a harmadik versszak első sora pl. Mit tudsz te kedves barátom az érzéseinkről. A következőben pedig minket teszel felelősé. Hát nem mi felelünk érte, és mi nem is tehettünk ellene. Viszont mi szenvedünk miatta. Csak remélni tudom hogy megértesz.
Őszinte tisztelettel: Mercz Gyula

Előzmény

Válasz

Kicsit fura módon jött létre ez a versem. Lyonban van egy étterem a Trianon. Beültem és nagyon régi fotókat nézegettem ami ebből az időből került az étterem birtokába. Megihletett. Majd egy hétre rá elmentem oda ahol megkötötték ezt a hírhedt szerződést.

Trianon.

Sóhajom száll a " Hetek " magyar városai felett,

Tépett lelkek keserűen panaszolják a magyar nemzetet,

Magukra maradtak magyarjaink s bitorolják idegenek földjeiket,

S ti hazafiak, tenyereteken hordozzátok e tolvaj csőcseléket.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

A " Barna " román vitte a szép vadregényes Kárpátokat,

A " koldus " olasz áriázva lezárta kikötői kapunkat,

A jugó s cseh marcangolja TITOI-BENESI múltjukat,

A horvát karöltve az osztrákkal s lengyellel mutogatják vagyonunkat.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Magyarok, nevetek vagyon, de érzéstek halott,

Engedtétek elvinni az őseink vérével összekuporgatott vagyont,

Cselszövőknek fizettünk millió dollárokat s fogganatlan átkot,

Mellé folyót, melynek partjai magyarjaink könnyeitől ázott.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Mire vártok! a német ölelte német Dédéerjét,

S mi gyáván, nyusziként nyalogatjuk Trianon seggecskéjét,

Nincs ember ki megvédené a magyarok becsületét,

Ki a " Hetek"-től visszahozná a magyarok elveszett történelmét.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

S a kicsiny Magyarországon megtört sóhajom suhan tova,

A gyilkos országok-e hon vagyonkáján rágódnak vinnyogva,

S örülünk? már pucéran táncolunk Himnuszunk dalára,

Vitézi dumánk szégyene nyáladzik szózatunknak hallatára.

Anatole Hongrois
Auteur.schriftsteller
Író-költő-operett szerző
Hamburg-Lyon-Szeged

Válasz