Barroso szavai

Nézze, ha nem hajtják végre a megszorításokat, ezek az országok el fognak tűnni,ahogyan ma ismerjük őket, mint demokráciák. Egész egyszerűen nincsen döntésük, ez a vég.” [1]

 - José Manuel Barroso, június 11. 2010. (saját kiemeléseim - L.Á.)

A fenti szavakat az Európai Bizottság elnöke az európai szakszervezetek vezetőinek mondta egy titkos találkozó keretén belül. Négy nappal később kerültek csak ki a médiába. Hogy hogyan értelmezzük a fenti mondatokat, fenyegetésnek, „véletlen” félrebeszélésnek vagy csupán „aggodalom által keltett, szenvedélytől vezérelt elszólásnak”, azt az olvasóra bízom. Azonban a múltból kiindulva aligha lehet irreálisnak nevezni az olyan vélekedést, mely szándéknyilatkozatot lát e mögött. Mintha valami készülne Európában…

Ahhoz hogy adhassunk, ahhoz el kell vennünk valakitől. Társadalmunkban a gazdagok számára fenntartott jóléti állam az elérendő cél. Az IMF és az EU egyaránt a tőkés réteg védelmi burkát jelentik, és elő kívánják teremteni annak lehetőségét, hogy a jelentősebb nagyhatalmak továbbá is óvják gazdaságaikat. Jól értesült források az egész európai hitelválságot Németország „puccsának” tekintik, mellyel sikerült kizárni a hitelpiacokról más, kevésbe fontos országokat. Amikor a német bankrendszer megóvásáról van szó, elhallgat a „vért-s-verejtéket” követelők tábora. Tudniillik azért, mert a „költségvetési fegyelem” Árja hazájában a német bankokat az Európai Központi Bank tartja életben rövid lejáratú hitelekkel. A Magyar Kereskedelmi Bank tulajdonosa, a Commerzbank is EKB pénzek nélkül májusban elvesztette volna likviditását. Azaz az MKB anyacége is állami lélegeztető-gépen van. [2]

Persze nem mindenkinek adatik meg az ami a „Fajtisztáknak” megengedett. A „rendetlenkedő”, „fegyelmezetlen”, „tiltakozó” alacsonyabb-rendűeknek (Spanyolország, Portugália, Görögország, Írország, Románia, Magyarország…) csak büntetések és megszorítások járnak. Németország megúszhatja az eddig is vészhelyzetben lévő szűkebb és védtelen munkanélküli rétegek további eltiprásával. De a gyarmatokon másképpen kell elbánni a „mosdatlanokkal”. Mivel a periféria saját bűnéből került oda, ahova, ezért szó-fogadóan el kéne tűrnie az életszínvonal általános csökkenését. Sőt, csodálkoznak rajta a világ urai, hogy nem derül mosoly dél európai arcokra a „költségvetési egyensúly helyreállítása” miatt. Már komoly aggodalmakat hangoztat az üzleti sajtó. A brutális intézkedéseivel, amikkel két pillanat alatt egyébként elvesztette népszerűségét, a spanyol miniszterelnök túlzottan „kíméli” lakosságát. És ez hatalmas bűn a befektetők szemében.

Ám még a „vacilláló” (azaz, a parancsokat nem túl-teljesítő) politikusoknál még nagyobb veszélyt jelentenek a szakszervezetek, különösen az ibériai félszigeten. Mert (csodák csodája!) „nagy a beleszólásuk a helyi politikában”! Isten őrizz, hogy a munkavállalók azt képzeljék magukról, hogy van beleszólásuk! Legmélyebb sajnálatunkra mi magyarok is meg vagyunk említve egy angol napilapban „rendetlenkedőkként”. Mivel anno nem bárányként léptünk az „új reform” útjára, hanem ellenálltunk (például a társadalombiztosítási privatizáció kapcsán), mi is sötét barbárok vagyunk, akik nem képesek felismerni a demokrácia határait. Mert voltaképpen ez a lényeg: a válságok mindig előhozzák a kapitalizmus autoriter, diktatúra-szerű vonásait.

Hogy megmentsék a tőkéseket a saját maguk által létrehozott bajtól, minden lakossági szolgáltatást vissza kell faragniuk a kapitalista államoknak. Barroso olyan jövőt vizionál Európának ahol még a legalapvetőbb szolgáltatásokat sem vállalja magára az állam. [3] Ez azonban mindig ellenállást vált ki a munkavállalói oldalról. És, mivel a demokráciákban régóta nem vagyonhoz-kötött a szavazati jog, az érteket teremtők élveznének elsőbbséget a politikában. Elvileg. Gyakorlatilag a fentről irányított, menedzserek által uralt kapitalizmus kijátssza és alakítja saját szája-íze szerint a politikát, néha-néha engedve a lakosság követeléseinek. De válsághelyzetben az érdekegyeztetés hagyományos formái felbomlanak. Válságban, különösen egy olyan rendszerszintű válságban, mint most, csak egy érdek számít: az uralkodó réteg érdeke. A parazitának vér kell. Az a legkönnyebb, ha az áldozatból sikerül minél vért kiszívnia az éhes kullancsoknak.

Ehhez diktatúra szükséges. Ilyen megvilágításban a fasizmus és nácizmus is hatalmas megszorítási csomagok részeként kerültek bevezetésre. Németországban a német ipar bőségesen részesült állami támogatásból, miközben a német lakosság életszínvonala Harmadik Világbeli méreteket öltött (közismert, hogy 1938-ra még a valódi vaj is eltűnt az üzletekből, annyira sokat költött Németország fegyverkezésre; ez volt a „vaj vagy puskák?” kérdésre Goering válasza). Az olasz esetben Mussolini hírhedté vált arról, hogy az ő idejében „újra időben jártak a vonatok”. Igen, mert minden szakszervezetet szétvertek a hatóságok, az angol üzletemberek nagy örömére. „Különösen jó befektetői légkörről” számolt be a londoni Times az 1930-as évek Olaszországa kapcsán. Vagyis a demokráciára adott gyógyszerként jól szolgáltak a fasiszta/náci rendszerek. Addig nem voltak „gonosz tömeggyilkosok”, míg csak gazdáik érdekeit tartották szem előtt… Az angol Daily Mail tulajdonosa a következőket írta a nácikról 1934 július 10-én, mikor már megtörtént a német munkásmozgalom szétverése, a koncentrációs táborok létrehozása és többszáz ember lemészárlása:

„Én minden fiatal brit férfit és nőt arra bíztatnék, hogy közelről ismerjék meg a náci rezsim haladását Németországban. Nem vezethetik félre őket a (nácizmus) ellenségeinek hazugságai. Az angol közvéleménynek pontosan az a szekciója szapulja leginkább a nácikat, amely a leginkább dicséri a Szovjet rezsimet Oroszországban. Hangos kampányt kezdtek az ellen amit ők „náci atrocitásoknak” neveznek, melyekről azt kell tudni, ahogyan meggyőződhet minden oda látogató, hogy csak olyan egyedi, elszigetelt esetek melyek elkerülhetetlenek egy olyan nagyságú országban, mely amekkora mint a miénk, de melyek el vannak túlozva, olyan benyomást keltve mintha a náci uralom vérszomjas diktatúra lenne.” [4]

Igen, elkerülhetetlenné válhatott volna Angliában is a náci terror, ha odáig fajultak volna a dolgok... És biztosan egy embernek se lett volna lelkiismeret-furdalása, legalábbis azok közül, akik igazán fontosak.

Említhetném persze a számos, amerikaiak által hatalomra-juttatott harmadik-világbeli tömeggyilkost (Mobutu, Pinochet, Szuhartó, stb). Hiába vetekedtek Sztálinnal áldozatok tekintetében: jó Auschwitz és jó a Gulag, ha a „mieink” üzemeltetik a táborokat. Egy olyan rendszer, amit a kevesek uralnak a kevesek javára, akármire képes. Persze lehetséges, hogy nem újra a táborok évszázadát fogjuk átélni. Talán szerencse, hogy nem látnunk bele az exkluzív klubok és ötcsillagos brüsszeli szállodák lakóinak elferdült agyaiba, de nem árt előre vigyázni. Állandóan panaszkodnak mindenestre, hogy a jelenlegi keretek túlzottan megkötik a hatalom kezét. Legutóbb Olaszország üzletember/maffiózó-miniszterelnöke fejezte ki sajnálatát, hogy nem egyeduralkodó, utalva Mussolini-re. [6]

Aminek tanúi vagyunk, az vagy a kapitalizmus vége, vagy a demokrácia kezdete. Rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő. Nemrégiben több vezető olasz közgazdász követelte a valódi gazdaságélénkítést. Azaz, a lakosság fizetéseinek emelését, hogy létrejöjjön újra tömegkereslet. 6. Ez a keynsiánus gazdaságpolitika, ami az 1930-as évek Depressziójából emelte fel a fejlett országokat és elindította Nyugat Európát és Amerikát a tartós növekedés útján az 1970-es évekig. De van egy szűk csoportolsuás, amelynek nem kedvez ez. A befektetők profitjait szükségszerűen csökkenti egy idő múlva ez az irány (például az 1960-as évek „stagflációja”). Ezért elengedetlen a leszámolás a tőke hozamaiból élők és a tőkével nem-rendelkezők között. Ezt a jóléti állam csak elodázza. Valóban demokratikus, önigazgatáson alapuló társadalomnak kéne létrejönnie, ha nem kívánunk tovább élni egy visszamaradt, korszerűtlen társadalomban.

HIVATKOZÁSOK

1. http://www.dailymail.co.uk/news/worldnews/article-1286480/EU-chief-warns-democracy-disappear-Greece-Spain-Portugal.html

2. http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=newsarchive&sid=aHl8DzEheXq8

3. (lásd 1.)

4. http://www.voiceoftheturtle.org/dictionary/dict_h1.php#hurrah

5. http://www.stop.hu/articles/article.php?id=673537

6. http://www.telegraph.co.uk/finance/financetopics/financialcrisis/7834051/Italian-economists-slam-austerity-measures.html

© Lovász Ádám