Gőzerővel folyik a munka: tízezer palánta kerül a fóliasátrakba

Fazakas Miklós 1995-ben „adta a fejét” gazdálkodásra, gépeket vásárolt és nagykultúrás termeléssel foglalkozott. Később néhány hektáron a szántóföldi kertészetbe is belekóstolt,  burgonyát, murkot, zellert termesztve. Innen már nem volt nagy lépés a kertészkedésig. 2001-ben bérelt fóliasátorral kezdett, majd 2006-ban területet vásárolt és huszonnégy ár felületet hat sátorral fedett le.

A tavalyig hét sátora volt, most újabb hat épült meg, és elkezdték újabb tizenkettő építését – ebből már hat biztosan „termelni” fog az idén, így ebben az évben már legalább egy hektáron fedett növénytermesztés lesz. A sátrak egyelőre monoblokkosak (a hagyományos fóliasátor – szerk. megj.), mert ha nem éri meg, akkor nem használ téli fűtést a termelésben, amit viszont a multiblokkos sátornál (hatalmas területű, egyborítású szerkezet – szerk. megj.) nem lehet megtenni.

Továbbá a kevés fény miatt télen nem lehet gazdaságosan növényt termeszteni, a kivilágítást pedig a nagy farmok sem igazán tudják „kigazdálkodni”. Az épülő sátrakkal kapcsolatban a gazda azt is elárulta, hogy Magyarországon vásárolt nyolcvan ár felületről sátrat, ezt lebontotta és hazaszállította, hisz itthon ekkora új szerkezetes befektetést nem tudott volna megengedni magának.

Új technológiával is termel

Tavaly a tizenhárom sátorban a gazda áttért a hidrokultúrás termelésre, azaz mesterséges közegben, tőzeggyapot paplanon is termel. A készülő tizenkét sátorban viszont már kókuszcsipsz (forgáccsá őrölt kókuszkéreg) lesz a közeg, ez a szerves anyag több ideig használható. Magyarországi szakemberek tanácsai alapján saját öntözőtechnikai berendezést alkotott, amellyel megoldotta a sátrak tápoldatozását: minden technológiai fázisban igazítani kell a táptartalmat, pH értéket, összsót, és egy ciklus alatt egy növénynél hat fázis van, így nagy segítségére van a rendszer, amely ennek ellenére is folyamatos ellenőrzést igényel. Arra a kérdésre, hogy miért váltott az új technológiára, Miklós gazda két érvet említ. Az egyik az, hogy minimálisra csökken a növényvédő szerek használata: míg tavalyelőtt hetente kétszer, addig a tavaly már csak évi kétszer kellett beavatkozni a sátrakban. A másik: az irányított tápanyag-kijuttatással megfelelő mennyiségben és időben kapja meg a növény azt, amire szüksége van, és ezt meg is hálálja: jóval kisebb a betegségfaktor és megsokszorozódik a termésmennyiség.

Kinek és mit termel?

Mivel egy rendszeren belül nem lehet több növényt használni, így a tizenhárom sátorban mind paradicsom van, a készülő tizenkettőbe pedig vagy paprika, vagy paradicsom kerül. A tavalyi év a saját bőrön való tanulás esztendeje volt, és annak ellenére, hogy a kiültetett palántaállomány negyven százaléka tönkrement, mégis négyzetméterenkénti tizenöt kilogrammos termésátlagot értek el, de az idei év már jobbnak ígérkezik.

Miklós saját kezűleg építette meg a tápoldatozó rendszert

Két éve szerződése van egy marosvásárhelyi hipermarkettel és egy kisebb üzletlánccal, ezeknek szállítja be termékeit. Szabadföldi termesztés 2 hektáron folyik, itt fátyolfóliás takarással korai káposzta, továbbá zeller, karfiol, padlizsán, paradicsompaprika, saláta, spenót, zöld- és fokhagyma, csemegekukorica terem, ezeket is az említett ügyfeleknek szállítja le. Első évben ipari paradicsomot is termelt, de nem volt érdeklődés iránta, sem feldolgozási technológia, ezért felhagyott azzal.

Palántanevelésen is gondolkodik

A negyvenes éveiben járó gazdának már megfordult a fejében az, hogy saját palántanevelőt létesítsen. Mivel hiányzanak a megfelelő körülmények, nem nevel palántát, hanem az anyaország egyik legjobb telepéről, Szentesről vásárolja azokat, ahol kitűnő feltételek mellett és jó áron állítják elő azokat. Miklós azt is elmondta: a palánta árát a mag „hordozza: ugyanis a mag jelenti az érték kétharmadát, a különbözet pedig a közeg, trágya, nevelés, fűtés, növényvédelem költsége. Idén 10 ezer paradicsompalánta kerül a fóliasátrakba, ezek ültetése már egy ideje folyamatban van.

A szabadföldi termelésben viszont 100 ezer palánta érkezik: paradicsompaprika, zeller, káposzta, padlizsán, karfiol. A szállítás költsége nem növeli jelentősen a palánta árát, ennek ellenére Fazakas egy kétezer négyzetméteres multiblokkos palántanevelő sátor építésén gondolkodik, ami az elkövetkező öt éven belül kerülne kivitelezésre, és ezáltal az egész Nyárádmente zöldségtermesztőjét ellátná. Továbbá szükség volna lassan egy hűtőházra, válogatási és tárolási lehetőségre is.

„Nem lehet unatkozni”

Miklós a feleségével és három kamaszkorú fiával többnyire maga végzi a munkálatokat a gazdaságban. Fiai már nagyon sokat tanultak mellette, és jobbak, megbízhatóbbak, mint azok a személyek, akik külföldi kertészetekben dolgoztak ezelőtt. Az apa reméli, hogy egy-két fia hasonló irányú pályát fog választani. A fóliasátrakban csak a család dolgozik, de tavaly óta a szabadföldi termesztésben alkalmi munkást is foglalkoztatni kell már.

Fazakas MiklósA család megélhetéséhez már az első hat fóliasátor elegendő lett volna, az munkát és havi 2000-2500 lejes jövedelmet biztosítana, amiből már eléldegélhetnének. Ám a szabadföldi termelésben néha ráfizetés van, ami visszahúzó erő. Továbbá hatalmas összegeket fektettek be a fejlesztésbe és bővítésbe: csupán a sátrak öntözőrendszere 10 ezer lejbe kerül – példázódik a gazda. A családi tartalék felhasználása mellett hitelfelvételre is szükség  volt.

Folyamatosan tanulni kell

Fazakas Miklós hiszi, hogy a gazdáknak folyamatosan tanulni kell. Portálunknak is azért mesélt, mert reméli, hogy felkelti egy-két gazdálkodó érdeklődését az új iránt. Már a hazai elvárások is nyugati szinten vannak, ezért a tudást és technológiát is arra a szinte kell emelni. Romániában még nem telített a piac, azaz jóval kevesebb a termék, mint amennyit az ország elfogyasztana. Ezért a termelők még viszonylag kényelmes helyzetben vannak, kevés a versenytárs, ezért a piac telítettsége előtt kellene beruházni, fejleszteni, előre lépni – summázza a gazda.