Rovásírásos helységnévtábla Jászberényben is

A Magyarok Szövetsége jászberényi szervezetének kezdeményezésére tizenegy civil szervezet fogott össze, hogy csatlakozzon ahhoz a Székelyföldről induló kezdeményezéshez, mely a településekre bevezető utakon rovásírásos helységnévtáblák elhelyezését tűzte ki célul.

Mint Szabó Csaba - aki a Magyarok Szövetsége nevében köszöntötte a szombaton délelőtt a Nagytemplom előtt megjelent 60-70 főt - elmondta, több ezer éves mégis máig élő írásról van szó, melyet sajnos méltatlanul elfeledtünk. A hagyományok továbbvitelén, ápolásán túl azonban más célja is van ennek az összefogásnak. - Dolgozzunk együtt, higgyünk együtt a jövőben és adjunk valamit a városnak, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, csak az adás öröméért – mondta Szabó Csaba. - Azért hogy az emberek lássák: nemcsak a pénz az érték, hanem érték az Istenben való hit, érték az egymásban való hit, hogy tudunk a két kezünk munkájával a semmiből teremteni.

Ezek után Szakács Gábor, a mozgalom egyik elindítója, képviselője beszélt a kezdetekről. Mint elmondta, 2003-ban a Székely Nemzeti Tanács döntött arról hogy felkéri az erdélyi településeket, hogy az ott élő emberek az ősi hagyományok hangsúlyozására ne csak megtanulják a rovásírást, de lehetőségük szerint helységnévtáblák felállításával jelezzék is az 

odaérkezőknek, hogy az ott élők őrzik ezt a hagyományt. Azóta Erdélyen túl is számos helyen talált követőre ez a mozgalom. 

Jászberényben - a Szakács által a rovásírás legnagyobb hazai mesterének nevezett - Lénárth András karolta fel az ügyet. Azt is megtudtuk, hogy Magyarországon ez a tizenkilencedik település ahol ilyen tábla avatásra kerül, ám az első, ahol minden bevezető útra felállítják azokat.

Dr. Medvegy János apátplébános, a táblák illetve a Székely Nemzeti Tanács által a városnak adományozott székely lobogó felszentelése előtt, szintén a közös cselekvés fontosságáról beszélt, arról, hogy legyen erő és összefogás, ne széltől lengetett nádszál módjára viselkedjünk a nemzetek sorában.

Miután sor került a hat helységnévtábla és a zászló felszentelésére, a jelenlevők útra keltek, hogy azokat a város bevezető útjai mellett felállítsák.

Ezzel azonban nem ért véget az összejövetel, hiszen miután a táblák a helyükre kerültek, a civil szervezetek tagjai a Honvéd Jász Kaszinóban gyűltek ismét össze, hogy a Magyarok Asztalát körbeülve a testnek is megadják, mi a léleknek már megadatott. Hurka, kolbász, házi sütemények, jófajta pálinkák kerültek elő a kosarakból, mindenki hozott, amit tudott, beadva azt a „közösbe”. Közös asztalnál pedig akár közös gondolatok, közös tervek is születhetnek - legalábbis a szervezők azt szeretnék, ha ez az esemény csak első volna azoknak a sorában, melyek által a berényi civilek jobban megismerhetnék egymást és ezáltal talán több kérdésben is együtt tudnának működni a jövőben.