Magyar barátaim, legalább próbáljuk meg!
[ 2009. október 24., 13:28 ] [245]

  Annyi közül csak Szász Csabi maradt, akivel tartom a kapcsolatot. A kövendi parasztgyereket kilencedikben ismertem meg, amikor a Kolozsváron elitnek számító Brassaiból egy tipikus „kártier” iskolába iratkoztam be, ahova az egyszerűbb emberek, a nép fiai adták iskolába gyermekeiket. Huszonnégy éve. Azóta minden évben, vagy ő, vagy én hívom fel újév tájékán. Ebben az évben én hívtam fel. Röviden elmesélte, hogy több tonna hagymája van, nem tudja eladni, és éppen szolgálatba indul, mert csak a kertészetből nem tud megélni a családja. Először kapus volt a korháznál, aztán betegszállítóvá léptették elő, most meg ha kell, koponyát is lékel, halálkomolyan!

Többször voltam Kövenden, láttam a gazdaságukat, amit a szülőktől örököltek és vittek, visznek tovább. Igazi parasztgazdaságuk van.

Mindenhol, mindenkinél azt tapasztalom, hogy munkakedv van, dolgozik is, értelmes dolgot is csinál, jól is csinálja, csak nem tudja eladni. Nem azért, mert drágább, egyszerűen nincs benne a „rendszerben”, nincs a „piac”-on. A Billában, Metróban török hagymát veszek kétszer annyiért, mint amennyit Csabi kér a hagymájáért.

Ahelyett, hogy az európai normákkal, magyar igazolványokkal, kettős állampolgárságokkal foglalkoznánk, üzleteket kéne nyissunk kizárólag magyar termékekkel. Kínaiak, oroszok ezt szépen csinálják az orrunk előtt, a mi utcáinkon. Mi van velünk, barátaim? Öngyilkosok vagyunk? Apa, anya és gyermekgyilkosok vagyunk? Eldöntöttük, hogy a magyarságot kiírtjuk a Föld színéről? Mikor jövünk már rá, hogy sem politika, sem álszent imádság nem helyettesíti a józan, számító eszet? Sírunk, hogy a zsidók elnyomják a világot, hogy a gazdaságot uralják. Övék a Világbank. Mire várunk, hogy valaki minket is gázkamrába vezessen, hogy majd a maradék feltámadjon, és így jöjjön el az új magyar világ? Hogy is tudunk lélegezni, handabandázni nemzetmegőrzésről, amíg egy árva butik nagyságú üzletet sem tudtunk létrehozni az erdélyi magyarság megőrzése végett? Az erdélyi kisipar, családi vállalkozás érdekében?

Fel vagyok háborodva, mert látom, hogy sok pénz folyik a semmibe, esztelen kapkodással szaladunk, nemzeti lobogókkal az uniós feneketlen mocsárba, magyar vállalkozók uniós szarságokat importálnak, amikre végül is semmi szükségünk nincs. Az erdőink javát a politikusaink kivitték, úgy tekintünk az európai normák felé, mint a ketrecbezárt, üvöltő oroszlánra, lenyűgöz minket büdös szája és kétségbeesett ordítása, de egy szaros lépést sem teszünk azért, hogy felmérjük a valós helyzetet, és védekező állásba helyezkedjünk, ha mégis elszabadul… Nem, mi inkább odatesszük a fejünket a szája elé. Sőt, még türelmesen fel is számolunk, el is tüntetünk mindent, hogy a halál pillanatában ne legyenek intézetlen dolgaink.

A Szász Csabi féle parasztok, asztalosok, pékek, szabók, kovácsok, stb. előtt meghajtom fejemet, és minden tiszteletem az övék, mert övék az ország, ők az egyedüli nemzetőrök. A többiek az adóbeszedők, a latrok, kurvák és az ellenség.

Ha van közöttetek valaki, akinek vér van ott, ahol vérnek lennie kell, álljunk össze, és hozzunk létre egy magyar üzletet! Legalább próbáljuk meg!

Muzsi Attila
http://blog.erdely.ma/szaradafa
(Az írás 2005-ben született.)