JÁRJÁK KÖRBE A VILÁGOT EZEK A KÉPEK! - Unios parlamenti ülés Brusselben!

Ezek akarják kivágatni az akácfainkat, kötelező egyenuborkát termeltetni, és betiltani a mákosrétest? Gyalázat!

Döbbenetes tanulmányt közölt Borvendég Zsuzsanna történész Hírszerzés ’89 címmel a Hitel júniusi számában. A szerző a tanulmány elején így fogalmaz: „Saját zsebükre dolgozó, gyakran a hatalom fedésével köztörvényes bűncselekményeket elkövető emberekkel állunk szemben, akik egy széthulló rendszer apró morzsáit igyekeztek minden erejükkel összekaparni.” 

„Amerika megbukott… Megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én amerikai naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni cinikus árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.

1956–57-ben nagyon sokan éreztek és gondolkoztak így. Pedig 1956 novemberében akadt olyan ország, ahol állami-kormányzati szinten határozott szándék mutatkozott a magyar szabadságharc megsegítésére, de ezt évtizedekig elfelejtették, illetve elhallgatták idehaza és külföldön is.

Nem hiszem, hogy a magyar /???/  tudományos /???/ akadémián valaki ezt elolvassa. ​          Le kell cserélni a  mostani       magyar tudományos akadémia mögött                bujkáló idegenlelküeket   !​

Ismerősen cseng a hindu nacionalista párt vezetőjének neve

 Atilla nagykirályunkat, "az Isten Ostorát" kívánom bemutatni és jellemezni)

"Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottai.

Október 6-án emlékezünk az 1848-1849-es szabadságharc 13 aradi vértanújára. Ez a nap 2001. óta hivatalos nemzeti gyásznap.

Vérengző hiéna

1849. október 6-án a bécsi forradalom és az osztrák Latour hadügyminiszter halálának első évfordulóján Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom legfőbb katonai parancsnokát. A gyűlölt Habsburg-párti katonatiszt, a véreskezű Julius Jakob von Haynau táborszernagy 1849. szeptember 22-től szabad kezet kapott a császártól és a Schwarzenberg-kormánytól a halálos ítéletek jóváhagyására, vagy kegyelmezésére, aki nem kegyelmezett hőseinknek.